Az alábbi leírásért hatalmas köszönet DKori Cartársnak, hogy tudását rendelkézsünkre bocsátotta,és dolgozott vele!
Az itt található motorváltozat-ismertető a teljesség igényével készült, azonban az itt felsoroltakon felül előfordulhatnak egyes, kifejezetten adott célországokba szánt belpiacos változatok (pl.: az 1.9 JTD-knek MultiJeteknek, Olaszországban, Németországban, Angliában számos teljesítménylépcsője volt még – többek közt a teljesítmény-alapú biztosítás miatt - illetve a gyártás vége felé rövid ideig az 1.4 16v „csökkentett teljesítményű” 90Le-s változata is elérhető volt egyes országokban – szintén kedvezőbb adó és biztosítási besorolása miatt).
1.2 16v (80Le)
Nos, megjelenésekor ez volt a Stilo alapmotorja, mely kisebb módosításokkal az elődmodell Bravoból, és a Punto II-ből érkezett. Bár sokan szkeptikusan tekintettek a csöpp motorra egy ekkora kasztniban, méretéhez képest meggyőző teljesítménye és gazdaságos üzemeltetése bebizonyította létjogosultságát. Kétség kívül sokat lendít rajta a jól eltalált fokozat-kiosztású 6 sebességes váltó is, mellyel könnyebben a számunkra éppen ideális fordulatszám-tartományban tartható az autó. A fogyasztásra szintén jótékony hatással van a hosszú hatodik fokozat, mellyel alacsonyabb motorzaj (és szerényebb fogyasztás) mellett haladhatunk. Az 1.2-es alapmotornak nincsenek kiemelkedő típushibái, pár modellnél a gyújtótrafók korai elhalálozásáról lehetett hallani, illetve kis méretéből adódóan talán valamivel érzékenyebb a hidegen történő meghajtásra (hengerfejesedés), mint nagyobb társai.
1.4 16v (95Le)
A korábbi 1.2 16v belépőmodellt leváltó 1.4 16v-t ugyanazzal a 6 sebességes váltóval szerelték fel, mint „kistestvérét”. Többek véleménye alapján elmondhatjuk, hogy ezzel a motorral teljesítményben inkább az 1.6-oshoz, míg fogyasztásban/fenntartásban még mindig az 1.2-eshez közelebb álló Stilohoz jutunk. A „kistestvérhez” hasonlóan itt sincs kifejezetten típushiba, azonban ez a motor megkímélt állapot mellett is hajlamos lehet némi olajfogyasztásra.
1.6 16v (103Le)
Az elődmodellből kisebb módosításokkal átmentett motor, ahogy azt már a Bravoban is megismerhettük, pörgős karakter: igazi erejét 3500-4000 fordulat felett mutatja meg. A nem túl szerencsés áttételű ötsebességes váltó kevésbé harmonikus, mint a kisebb motorok 6 sebességese: a viszonylag hosszú, elnyújtott fokozatok némileg rontanak a dinamikán, a fokozatokat szorgosan kiforgatva azonban előcsalogatható a motor ereje. Sajnos a motor ismert típushibája (bizonyos évjáratig, rossz beszállító-választás miatt) a gyújtótrafók meghibásodása (ilyenkor nem megy mindegyik henger, darabos és erőtlen a motor járása). A rossz minőségű Sagem trafók minőségi (pl: Champion) változatra történő cseréje után hosszabb élettartamban bízhatunk. Egy szűkebb gyártási periódust érint az ECU túlmelegedési hibája (igazán forró, tikkasztó időben furcsa jelenségeket produkálhat a motor), mely igazából csak a nem éppen olcsó ECU cseréjével orvosolható (azonban a hiba tünetileg kezelhető a motortakaró műanyag burkolat eltávolításával – ettől nem károsodik a motor, a burkolatnak némi zajvédő és „házi barkács elrettentő” szerepe van).
1.6 16v (105Le)
Ez a motor egy igazi kakukktojás, elég kevés információ lelhető fel róla. A legutolsó facelift környékén egy rövid időszakra elérhető volt ez a GM-Opel származék 105Le-s 1.6-os motor, mely inkább Opel Astrákból lehet ismerős. A 103Le-s FIAT eredetű 1.6-os nyugdíjazása mellett, ez a motor más fajta (ugyanúgy 5 sebességes) váltóáttételekkel, valamint eltérő (alul talán nyomatékosabb) karakterisztikával készült, mely eredménye elvileg a kedvezőbb fogyasztásban mutatkozik meg (kevés vele a gyakorlati tapasztalat).
1.8 16v (133Le)
A változó szelepvezérléses motor sajnos ritka jelenség a Stilok orrában, pedig meggyőző erejű, és egyenletes teljesítmény-leadású (a maximális forgatónyomaték ~90%-a már 2000 fordulatszám környékén rendelkezésre áll). Óvatos vezetés mellett közel az 1.6-os fogyasztási adatait hozhatjuk, ugyanakkor érezhetően erősebb annál (különösképp az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban). Hátránya, hogy ritka, kevesebben értenek hozzá, illetve nehezebb az alkatrészbeszerzés, valamint jellemző típushiba a vezérlésmódosító „beragadása”. Ez azt eredményezi, hogy a motor vagy csak a felső, vagy csak az alsó fordulatszám-tartományban lesz igazán erős, illetve „dízeles” kerepelő hang társul járásához (de ilyen beragadt állapotban sem hagy az út szélén az autó, komolyabb károsodás nélkül használható marad). A vezérlésmódosító élettartama elvileg a motorolaj csereperiódus gondos betartásával (esetleg hamarabbi olajcserékkel), illetve a motorolaj szint sűrű ellenőrzésével (és maximumhoz közeli szinten tartásával) meghosszabbítható. Ennél a motornál is többeknél előfordul némi olajfogyasztás.
2.4 20v (170Le)
Az előd kétliteres öthengeresének továbbgondolt változata ez, nagyobb hengerűrtartalommal és +15 lóerővel. Bár, a típus zászlóshajójához mérten, lomhának nem nevezhető, több kritika érte kicsit álmatag Selespeed sebességváltóját, illetve fokozott étvágyát. Kétség kívül legnagyobb előnye sajátos, öthengeres orgánuma. Ez a változat is rendelkezik vezérlésmódosítóval, és többé/kevésbé erre is igazak az 1.8-as változatnál tett megállapítások.
1.9 JTD (80Le)
Az 1.9-es UniJet Common Rail dízelmotor gyengébbik verziója nem csak szoftveres butítás a 115 lóerőshöz képest, ez ugyanis intercooler és töltőlevegő-hűtő nélküli, valamint lendkereke egytömegű. Ennek megfelelően valamivel kevesebb meghibásodási kockázatot tartogat magában, mint erősebb testvére, fogyasztása azonban nem marad el a 115 lóerős változattól a gyakorlatban.
1.9 JTD (115Le)
Az erősebbik UniJet dízel a legelterjedtebb dízelmotor a Stilok orrában. Fogyasztása kedvező, akár az 1.2-es benzinesek alatt tartható, ugyanakkor teljesítményben közel az 1.8-as szintjét hozza, rugalmassága pedig, dízelektől megszokottan, meggyőző. Nem fogyaszt többet, mint 80 lóerős kistestvére, ugyanakkor némileg komplikáltabb, így több a meghibásodásának kockázata (de elterjedtebb, így több hozzá az alkatrész is).
1.9 MultiJet 8v (120Le)
A 115 lóerős JTD motor „továbbgondolt” változata, mely a kicsivel kultúráltabb járást és még jobb hatásfokot biztosító MultiJet technológiát alkalmazza. Nagyjából ugyanaz mondható el rá, mint UniJet elődjére.
1.9 MultiJet 16v (140-150Le)
Az erősebbik, 16 szelepes, 1.9-es motor évjárattól függően 140-150Le-vel rendelkezik, és, a többi dízeltől eltérően, hat sebességes váltóval látták el. Teljesítményben igencsak megközelíti a 2.4-es csúcsváltozatot (főleg rugalmasságban), ugyanakkor fogyasztásban/fenntartási költségekben (na meg persze hangszínben) sokkal alulmúlja azt. Magyarországon gyakorlatilag nem forgalmazták (egyedi kérésre, vagy használtan importból érkezhetett, de ritka mint a fehér holló).
Motorváltozatok
Az itt található motorváltozat-ismertető a teljesség igényével készült, azonban az itt felsoroltakon felül előfordulhatnak egyes, kifejezetten adott célországokba szánt belpiacos változatok (pl.: az 1.9 JTD-knek MultiJeteknek, Olaszországban, Németországban, Angliában számos teljesítménylépcsője volt még – többek közt a teljesítmény-alapú biztosítás miatt - illetve a gyártás vége felé rövid ideig az 1.4 16v „csökkentett teljesítményű” 90Le-s változata is elérhető volt egyes országokban – szintén kedvezőbb adó és biztosítási besorolása miatt).
1.2 16v (80Le)
Nos, megjelenésekor ez volt a Stilo alapmotorja, mely kisebb módosításokkal az elődmodell Bravoból, és a Punto II-ből érkezett. Bár sokan szkeptikusan tekintettek a csöpp motorra egy ekkora kasztniban, méretéhez képest meggyőző teljesítménye és gazdaságos üzemeltetése bebizonyította létjogosultságát. Kétség kívül sokat lendít rajta a jól eltalált fokozat-kiosztású 6 sebességes váltó is, mellyel könnyebben a számunkra éppen ideális fordulatszám-tartományban tartható az autó. A fogyasztásra szintén jótékony hatással van a hosszú hatodik fokozat, mellyel alacsonyabb motorzaj (és szerényebb fogyasztás) mellett haladhatunk. Az 1.2-es alapmotornak nincsenek kiemelkedő típushibái, pár modellnél a gyújtótrafók korai elhalálozásáról lehetett hallani, illetve kis méretéből adódóan talán valamivel érzékenyebb a hidegen történő meghajtásra (hengerfejesedés), mint nagyobb társai.
1.4 16v (95Le)
A korábbi 1.2 16v belépőmodellt leváltó 1.4 16v-t ugyanazzal a 6 sebességes váltóval szerelték fel, mint „kistestvérét”. Többek véleménye alapján elmondhatjuk, hogy ezzel a motorral teljesítményben inkább az 1.6-oshoz, míg fogyasztásban/fenntartásban még mindig az 1.2-eshez közelebb álló Stilohoz jutunk. A „kistestvérhez” hasonlóan itt sincs kifejezetten típushiba, azonban ez a motor megkímélt állapot mellett is hajlamos lehet némi olajfogyasztásra.
1.6 16v (103Le)
Az elődmodellből kisebb módosításokkal átmentett motor, ahogy azt már a Bravoban is megismerhettük, pörgős karakter: igazi erejét 3500-4000 fordulat felett mutatja meg. A nem túl szerencsés áttételű ötsebességes váltó kevésbé harmonikus, mint a kisebb motorok 6 sebességese: a viszonylag hosszú, elnyújtott fokozatok némileg rontanak a dinamikán, a fokozatokat szorgosan kiforgatva azonban előcsalogatható a motor ereje. Sajnos a motor ismert típushibája (bizonyos évjáratig, rossz beszállító-választás miatt) a gyújtótrafók meghibásodása (ilyenkor nem megy mindegyik henger, darabos és erőtlen a motor járása). A rossz minőségű Sagem trafók minőségi (pl: Champion) változatra történő cseréje után hosszabb élettartamban bízhatunk. Egy szűkebb gyártási periódust érint az ECU túlmelegedési hibája (igazán forró, tikkasztó időben furcsa jelenségeket produkálhat a motor), mely igazából csak a nem éppen olcsó ECU cseréjével orvosolható (azonban a hiba tünetileg kezelhető a motortakaró műanyag burkolat eltávolításával – ettől nem károsodik a motor, a burkolatnak némi zajvédő és „házi barkács elrettentő” szerepe van).
1.6 16v (105Le)
Ez a motor egy igazi kakukktojás, elég kevés információ lelhető fel róla. A legutolsó facelift környékén egy rövid időszakra elérhető volt ez a GM-Opel származék 105Le-s 1.6-os motor, mely inkább Opel Astrákból lehet ismerős. A 103Le-s FIAT eredetű 1.6-os nyugdíjazása mellett, ez a motor más fajta (ugyanúgy 5 sebességes) váltóáttételekkel, valamint eltérő (alul talán nyomatékosabb) karakterisztikával készült, mely eredménye elvileg a kedvezőbb fogyasztásban mutatkozik meg (kevés vele a gyakorlati tapasztalat).
1.8 16v (133Le)
A változó szelepvezérléses motor sajnos ritka jelenség a Stilok orrában, pedig meggyőző erejű, és egyenletes teljesítmény-leadású (a maximális forgatónyomaték ~90%-a már 2000 fordulatszám környékén rendelkezésre áll). Óvatos vezetés mellett közel az 1.6-os fogyasztási adatait hozhatjuk, ugyanakkor érezhetően erősebb annál (különösképp az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban). Hátránya, hogy ritka, kevesebben értenek hozzá, illetve nehezebb az alkatrészbeszerzés, valamint jellemző típushiba a vezérlésmódosító „beragadása”. Ez azt eredményezi, hogy a motor vagy csak a felső, vagy csak az alsó fordulatszám-tartományban lesz igazán erős, illetve „dízeles” kerepelő hang társul járásához (de ilyen beragadt állapotban sem hagy az út szélén az autó, komolyabb károsodás nélkül használható marad). A vezérlésmódosító élettartama elvileg a motorolaj csereperiódus gondos betartásával (esetleg hamarabbi olajcserékkel), illetve a motorolaj szint sűrű ellenőrzésével (és maximumhoz közeli szinten tartásával) meghosszabbítható. Ennél a motornál is többeknél előfordul némi olajfogyasztás.
2.4 20v (170Le)
Az előd kétliteres öthengeresének továbbgondolt változata ez, nagyobb hengerűrtartalommal és +15 lóerővel. Bár, a típus zászlóshajójához mérten, lomhának nem nevezhető, több kritika érte kicsit álmatag Selespeed sebességváltóját, illetve fokozott étvágyát. Kétség kívül legnagyobb előnye sajátos, öthengeres orgánuma. Ez a változat is rendelkezik vezérlésmódosítóval, és többé/kevésbé erre is igazak az 1.8-as változatnál tett megállapítások.
1.9 JTD (80Le)
Az 1.9-es UniJet Common Rail dízelmotor gyengébbik verziója nem csak szoftveres butítás a 115 lóerőshöz képest, ez ugyanis intercooler és töltőlevegő-hűtő nélküli, valamint lendkereke egytömegű. Ennek megfelelően valamivel kevesebb meghibásodási kockázatot tartogat magában, mint erősebb testvére, fogyasztása azonban nem marad el a 115 lóerős változattól a gyakorlatban.
1.9 JTD (115Le)
Az erősebbik UniJet dízel a legelterjedtebb dízelmotor a Stilok orrában. Fogyasztása kedvező, akár az 1.2-es benzinesek alatt tartható, ugyanakkor teljesítményben közel az 1.8-as szintjét hozza, rugalmassága pedig, dízelektől megszokottan, meggyőző. Nem fogyaszt többet, mint 80 lóerős kistestvére, ugyanakkor némileg komplikáltabb, így több a meghibásodásának kockázata (de elterjedtebb, így több hozzá az alkatrész is).
1.9 MultiJet 8v (120Le)
A 115 lóerős JTD motor „továbbgondolt” változata, mely a kicsivel kultúráltabb járást és még jobb hatásfokot biztosító MultiJet technológiát alkalmazza. Nagyjából ugyanaz mondható el rá, mint UniJet elődjére.
1.9 MultiJet 16v (140-150Le)
Az erősebbik, 16 szelepes, 1.9-es motor évjárattól függően 140-150Le-vel rendelkezik, és, a többi dízeltől eltérően, hat sebességes váltóval látták el. Teljesítményben igencsak megközelíti a 2.4-es csúcsváltozatot (főleg rugalmasságban), ugyanakkor fogyasztásban/fenntartási költségekben (na meg persze hangszínben) sokkal alulmúlja azt. Magyarországon gyakorlatilag nem forgalmazták (egyedi kérésre, vagy használtan importból érkezhetett, de ritka mint a fehér holló).
Legújabb tagok
Cobra11ok (2024.12.14)
andras (2024.11.30)
HaLTeX (2024.11.27)
Matyi79 (2024.11.26)
mezzo77 (2024.11.17)
Online tagok
senki
Az oldal felhasználási feltételei
Gyakran Ismételt Kérdések
